Szombat is lesz, piac is lesz, kis kosarunk is üres, minden
együtt a piacozáshoz.
Még mindig nem tudtam elszakadni az édes, napsárga
kukoricától. Hal mellé készítettem egy fokhagymás, gyömbéres kukoricapürét. A
halat, ez esetben amurt, csak egy kis fokhagymával, vajjal sütöttem meg a
sütőben, persze meg is sóztam. A kukoricát pedig egy kevés vajon, hagymán
megpároltam fokhagymával, reszeltem bele gyömbért és egy pici chilit is tettem
bele, adtam hozzá egy kis tejszínt és összeturmixoltam.
Nem selymesre, hanem
krémesre, darabosra.
Jól illik hozzá a kapor is, aki szereti, vágjon apróra hozzá
egy csokor kaprot frissen, de a hagymához is hozzá lehet adni, hogy a vajban
kicsit erőteljesebben kiadja a zamatát.
Szert tettem egy kevés vargányára is, ezt egy egyszerű
tejszínes mártással készítettem el és széles metélttel tálaltam. Kevés olajat
melegítettem, tettem hozzá vajat majd felkarikázott újhagymát pároltam meg egy
kissé rajta, apróra vágott fokhagymával és kakukkfűvel. Erre dobtam a
felcikkezett vargányát, amikor levet enged meg lehet szórni egy kis liszttel,
hogy sűrűbb legyen a mártás – erre a rizsliszt is tökéletesen megfelel – nyakon
öntjük tejszínnel, forralunk rajta egyet és máris mehet bele a tészta. Friss
könnyű fehér bor jól illik hozzá.
Vargányából nagyon finom a rizottó is, de most zöldborsós rizottó
készült. Persze lehet már nem lesz a piacon zöldborsó, de hátha még lehet egy
utolsó zöldborsós fogást tenni az asztalra. Rizottót rizottórizsből érdemes
csinálni, fehérborral. Feltettem egy kis szárított zöldséget alaplének, lehet
frissből is csinálni úgy még finomabb. Olajon pároltam egy kis hagymát,
beleöntöttem a rizst, átkevertem, öntöttem hozzá egy kis fehérbort majd
merőkanalanként adagoltam az alaplevet. Jó szaftosnak kell lennie, a végén
mehet bele egy kanálka vaj és némi reszelt parmezán. Készen van.
A patisszon legelterjedtebb elkészítési módja a rántott
változat. Felkarikáztam, beolajoztam mindkét oldalát, sóztam, megszórtam
fehérborssal és sütőben megsütöttem kb. 180 fokon. Vacsorára valamilyen
szósszal, salátával, sült vagy bundázott csirke szárnnyal, csirkecombbal remek
választás. 
A füge nem olcsó mulatság, múltkor egy bácsi árult elérhető
áron kis zacskókban, nem is bírtam ellenállni, néhány darab a reggeli müzlimben
kötött ki joghurttal. Pár darabot pedig szépen körbetekertem sonkaszeletekkel
és a közepébe, amit keresztben bevágtam camembert sajtot tettem. Betoltam a
sütőbe kb 180-200 fokon egy jó 10-15 perc alatt kész. Zseniális falatkák, akár
vendégeknek, vagy előételnek. Negyedekbe vágva serpenyőben átsütve, kicsit
karamellizálva pedig szárnyasok mellé tökéletes kiegészítés. Ha választanom
lehetne, fügebokrot mindenképpen szeretnék a kiskertembe.
Maradt egy kevés túró a hűtőben és nem akartam kidobni,
gyorsan sütöttem belőle túrós tócsnit. 1 krumplit lereszeltem, 1 kis hagymát
apróra vágtam, ment bele még pár szem kapribogyó apróra vágva, 1 tojás, kb.
15-20 deka túró és liszt (ez lehet hajdina vagy kölesliszt is esetleg egy kis
rizsliszttel keverve) . Nos, a lisztet szórtam, nem tudom mennyi lehetett , egy
lágy formázható, de nem szétfolyó tészta kell legyen. Én sütőben sütöttem
olajozott szilikon lapon és félidőben megfordítottam a tócsnikat. Sóztam csak.
Kevertem hozzá egy könnyű salátát rukolával.
Múltkoriban beszélgettünk ismerősökkel a spenótról és a
fokhagymáról s persze szó került az olasz tésztákra is. Az egyszerűség varázsa
s hogy nem kell az ízeket se túlkomplikálni se túlzásba vinni. S így ötlött az
eszembe egy rohanós napon a fokhagymás, olívaolajos spagetti.
Amíg megfőtt a spagetti, addig olajat hevítettem beledobtam
néhány szétnyomott fokhagymát s egy nagyon pici friss chili. A kész spagettit
belezúdítottam a serpenyőbe és összekevertem. Lehet egy keveset hozzáadni a
tészta főzővizéből, hogy krémesebb legyen. Megszórtam parmezánnal fogtam egy
villát és megettem.
Gyönyörű az ősz, csodás színek várnak az erdőben, lehet
makkot gyűjteni és szép faleveleket, megcsodálni az ezerféle gombát, ami kibújt
a földből, de ha csak a közeli parkra jut idő, akkor is érdemes egy sétát
tenni, ücsörögni a napsütésben, nézni a megváltozott fényeket a folyókon,
tavakon. Kihasználni a még nyitott teraszokat, akár takaróval a derekunk körül.
S a végére egy dal Benjamine Clementinetől:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése