A frontok jönnek mennek, már azt sem tudjuk hideg uborkalevesre vagy
egy forró ételre vágyunk. Mindenesetre a szombati piac nem maradt el,
kellemes nyári melegben pompáztak a zöldségek mindenféle csodás színben.
Gyönyörű napsárga cukkinik hevertek a ládában, ilyen színt még nem is láttam. Be is indult a fantáziám milyen lenne összeboronálni egy lila padlizsánnal és egy piros paradicsommal.
Vastagabb szeletekre vágtam őket, a serpenyőben megpirítottam mindkét
oldalukat és szépen sorban egymásra helyeztem egy tepsiben a karikákat.
Alulra a sárga aztán a padlizsán és jött a piros paradicsom, a tetejére
pedig egy kis reszelt sajtot is halmoztam (ha valaki nem ehet
tejterméket, ezt a lépést kihagyhatja, úgy is nagyon finom). Tálaláskor
apróra vágott balzsamecetes snidlinggel szórtam meg. A köret parázskrumpli volt.
Ezek apró szemű kis krumplik amivel csak annyi teendőnk van, hogy jó
alaposan megmossuk, összeforgatjuk rozmaringgal, olajjal és betoljuk a
sütőbe.
A meggy ugyan már kifutott de helyette sárgadinnyék
illatoztak az árusoknál. Ez a gyümölcs csak úgy magában is ízletes, de
sonkával, sajttal, más gyümölcsökkel is vagy fagyival akár. Őszibarack is van már, sőt laposbarack is, ami nagyon finom, de kicsit drága.
Nagy melegben a hideg kapros uborkaleves egyszerre
szomjoltó is és könnyű ebéd. Az elkészítése pedig pofonegyszerű: egy
kígyóuborkát kevés sóval és kaporral összeturmixolunk és tulajdonképpen
készen is vagyunk. Aki teheti-eheti kefirt is keverhet hozzá. Ráadásul
látványnak is csodás ez a gyönyörű élénkzöld színű leves. Persze egyéb
zöldségek is alkalmasak hideg levesnek. Olyat kell választanunk, aminek
nagy a víztartalma, ilyen például a paradicsom is – ehhez feltétlenül
tegyünk bazsalikomot is. De kombinálhatjuk is egymással az ízeket
bátran.
Kelkáposzta is van a kínálatban. Salátának hidegen
vékonyra szelve pirított dióval, lilahagymával, kevés szójaszósszal
vacsorára ehetjük. A kelkáposztát meg is lehet pirítani kevés olajon
némi hagymával, tésztával (például sobatésztával, ami hajdinából készül,
ázsiai boltokban lehet kapni), így önálló fogásként is tálalhatjuk.
A feketeribizli már ritkaság, de ha mégis akad egy
kevés, akkor sűrű kókusztejjel vagy növényi tejszínnel sűrűre főzve
savanykás, üdítő krémet kapunk. Diót, mogyorót, mandulát (ezeket kicsit
összetörtem), kevés pelyhet (pl rizspehely) mézzel összepirítottam
roppanósra, s erre kanalaztam rá a krémet. Vigyázat, nagyon tömény!
A minap láttam egy gasztroműsort, ahol az olasz mamma arról beszélt
– miközben 10 perc alatt összedobott egy spagettit. hiszen amíg megfő a
tészta addig kész lesz a rávaló is –, hogy a gyereknek is 9 hónap kell,
hogy megszülessen, a szamárnak meg 11, tehát semmi értelme éppen az
ételkészítésnél kapkodni és „gyorsan akarni”. S milyen igaza van,
adjuk meg az idejét és módját a főzésnek és az evésnek –
meglátjuk, van értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése