Az én Frankel Leó utcám

'75-ben költöztünk ide, 5 éves voltam. Gyalogoltunk a harmadikra

Emlékszem a szomszédokra, sokuk még itt lakik. A Frankelben.

Itt töltöttem a gyerekkorom lent az utcán játszottunk a többi gyerekkel.

Itt lakott Béla, gyermekparalízis kötötte kerekesszékhez, sok időt töltöttünk vele a Frankel elején. Béla emlékét virágcsokrok őrzik a mai napig a Patikánál a Frankel 22 előtt, itt élt és itt halt meg a Frankelben. Mindig mosolygott és jó volt Vele néhány szót váltani.
Zenészek, írók, színészek, művészek, sportolók laktak, laknak ma is itt.
Akkor még nem volt aluljáró de volt Fény presszó és volt Bambi, ami még ma is ugyanaz a presszó.

A Bodrogi sarkánál volt a kisközért a kontyos eladóval, még az orromban a régi közért jellegzetes szaga. A Frankel 7-ben a vadász lakott akinek egyedül sétált a kutyája. Mi meg kóbor cicákat gyűjtöttünk és kerestünk nekik gazdit.

A Frankel egyik házának lépcsőjén kaptam az első puszit a számra. S itt fogta meg az első fiúm a kezemet.

Emlékszem a zöldségesre a mai Gusto helyén, egy idős házaspár, kedves néni és bácsi, akik a szívüket is beleadták a kis boltba.

A sok kutyás a Frankelből este együtt sétáltatta a négylábúakat miközben közösséggé kovácsolódva álltunk a Bem téren.

S ha átmentünk a Margit körúton akkor ott volt a Malomtó és ott áll a Lukács - fürdő. Itt már csilingel a 17- es villamos a Frankel León végig, ahol a Melódia állott immáron tapasbár. S ott a Komjádi - Császár uszoda is, ahol úszni tanultam másik oldalán a szombati piaccal. Francia bisztró is színesíti a palettát. S ez mind mind a Frankel Leó utca maga egybeforrva a név és a hely szelleme.

"A Frankel" az is tudja, aki nem lakik itt. Falu ez, jóféle, ismered a felnövőket mert Ők sem költöztek el, kicsik cseperednek itt a Frankelban és sokszor a nagyik sétáltatják őket. Generációk nőttek fel itt és élnek itt ma is.

Hogy is nevezhetnénk máshogy, fogalom ez, identitás. gyökerek melyek tartanak és egy újabb szálat vágnak el, ami ideköt. Magyar vagyok, itt születtem s itt nőttem fel, "A Frankelben"

 

A kép évtizedek alatt változott de a hangulat az sosem, új helyek születtek a régiek mellé.

Jó végisétálni tavasszal a zöldbe borult fák alatt s nézni az utcát, az itt lakókat, dolgozókat.

Beülni a SzendZSoba egy jó kávéra és eszmecserére a szombati piac után hallgatni a gitárzenét mert Endre nékünk muzsikál. Vasárnap reggelizni a napfényben fürdő Bambi teraszán. Beugrani egy jó teára és csevejre a Mandalayba s közben beköszönni a Gustoba.

Benézni Ómamához és elmerülni a múlt divatvilágában. Áginál venni egy csokor virágot az asztalra. Józsinál megvitatni a régiségek életét, enni egy jó levest a műhelyben az asztal sarkánál még egy pohár vörös is kerül mellé.

"A Frankel", amiről dokumentumfilm is készült végigjárva a régi helyeket.

S itt van Zsolti, a mi Zsoltink itt a Frankelben, Vele is készült egy riportműsor, hiszen Ő az aki itt van velünk, besegít itt - ott s jön majd mindennap a Frankelbe. Más név alatt ki fogja tudni ezt a megannyi kis csodát.

Elveszik a hol története s lassan majd homály fedi a gyökereket, s nem köt össze majd a boldog tudat, minket Frankel lakosokat.

Mintha a múltamat vennék el ezzel az átnevezéssel. Hiszen az vagyok aki vagyok, Frankel utcai lakos. Ideköt a név, mert hogy is lehetne másképp. S ha nemm így lesz, akkor bárhol lakhatok,   mondjuk a párizsi Frankelben.