Piaci mustra - mert a menzamenü is lehet finom

Kosarunk ugyan hétről-hétre kiürül, de sebaj, hiszen mindig akad a piacon valami belevaló finomság.

A zöldborsó nyáron zölden gurul a tányérban,de télen sem kell nélkülözni a borsókat, hiszen sárgaborsó formájában ugyanúgy az asztalunkra kerülhet. Hagyjuk magunk mögött a menza nem túl jó emlékeit a sárgaborsófőzelékről (néhol betonfőzelékként becézték), otthon jó alapanyagokból finom étel lesz belőle. Hagyományosan üthetünk rá egy tükörtojást vagy süthetünk hozzá virslit. A főzeléket nem kell liszttel besűríteni, tartalmas anélkül is, illik hozzá a petrezselyem, fokhagyma. A görögök hagymával, fokhagymával készítik pürésítik és meglocsolják olívaolajjal, citromlével, ezt hívják fava-nak, s pitával eszik.

Ó igen és a paradicsomos káposzta is lehet jó ! A káposztát szeljük fel szépen, miután megszabadítottuk a torzsáktól, sózzuk meg. Amíg levet ereszt olajon, hagymát pirítsunk, dobjunk bele fokhagymát, majd 1 konzerv (vagy üveges) hámozott paradicsomot, borsozzuk és tegyük bele a jól kinyomkodott káposztát. Fedő nélkül pároljuk össze. Jó ha a káposzta egy kissé roppanós marad. Már látványra sem olyan, mint a suli konyháján volt.

S ha már napköziről és iskolai menzáról beszélünk: emlékszem, néha tízóraira tepertőkrémes kenyér volt. Ezt magunk is könnyedén készíthetünk otthon jóféle házi tepertőből (kevés zsírral ,ha a tepertő megkívánj), apróra vágott lilahagymával a tetején, s mellé egy bögre finom tea.

Az utóbbi időben több helyen belebotlottam a sült krumpli kérdéskörébe: nevezetesen abba, hogyan is készül az igazi, a tökéletes sült krumpli. Több híres szakács is a titok nyomába eredt, Heston Blumethal bíbelődik vele tán a legtöbbet – akár 2 napot is, Jamie Oliver valamivel kevesebbet. A belgáknál állítólag már az 1800 -as évek első harmadában sütötték a krumplit. Ezerféle módja van megsütni, de néhány közös vonás azért van. A ropogós mégis krémes sült krupmlit először megfőzik egy kicsit és csak utána sütik. Lehet sütni olajban, libazsírban, de akár vajban is, vagy azt is megtehetjük, hogy egy tepsiben sütőpapíron meglocsoljuk olajjal, rozmaringágat dobáljunk mellé meg fokhagymát és betesszük a sütőbe. Kívül ropogós, belül krémes lesz a végeredmény. Fontos, hogy sütni való fajtát vegyünk.

Nekem téli desszert a gesztenyepüré. Mélyhűtve is lehet jó gesztenyemasszát kapni, csak olvassuk el a címkét, hogy valóban csak gesztenye legyen benne. Így már kedvünkre édesíthetjük, ízesíthejtük, piríthatunk rá diót, mogyorót, de illik hozzá egy kis erdei dzsem is, s persze az édes, bűnös tejszínhab (érzékenyek laktózmentes verziót válasszanak) a tetejére – amit akár magunk is készíthetünk, ha még van habszifon a kamránk egyik rejtett polcán. S ha akad a kamrapolcon egy kis rum, hát az sem tesz neki rosszat.

S ha a főzés után marad még néhány krumpli, akkor csináljunk nyomdát belőlük a gyerkőkkel.

S ha már múltidézés: Lázár Ervin és Janikovszky Éva gyerekkorom fantasztikus élményeit adták a könyveikkel, ma is szívesen olvasom s ajánlom ezt mindenkinek. Az Alíz csodaországban írója, Lewis Caroll évfordulós volt mostanság. A büszkeség és balítélet pedig immáron 200 éve jelent meg először, számtalan formában dolgozták fel Jane Austen regényét. Olvasgassunk a téli estéken, bizony már később sötétedik és hamarabb ébred a nap is.